Sebestyén Imre: Szakadás a VMDK vezetõségében? Két koncepció összetûzése - A tisztújító közgyûlésen ugyanaz a kérdés vár eldöntésre, mint a májusi magyarországi választásokon: jobbra, balra, vagy elõre - Dr. Hódi Sándor nyilatkozata. - Magyar Szó, 1994. I
II. 20.
Nem sokkal a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének tisztújító közgyûlése elõtt olyan helyzet állt elõ, hogy könnyen megtörténhet: a vajdasági magyarság politikai szervezete egyszerûen szétesik. Politikai ellentétek osztják meg a csúcsvezetést. A másik gond a már-már botránnyá fajuló pénzügyi probléma. (A szervezet négyévi költségvetésérõl kellene elszámolni a közelgõ tisztújító értekezleten, de vajon kinek tartozik felelõsséggel a pénzügyeket önként vállaló vezetõségi személy: a VMDK-nak, v
agy azoknak az alapítványoknak, többnyire külföldi forrásoknak, ahonnan jelentõs anyagi támogatás származik. Vajon a VMDK saját belátása szerint rendelkezhet a kiegészítõ adományokkal, vagy kizárólag céleszközként használhatja fel.) A március 27-én esedékes tisztújító közgyûlés elõkészületei keretében csúcsosodik a vita. Vajon a tisztújító értekezletnek lesz-e annyi ereje, hogy túltegye magát ezeken a problémákon, s megerõsödve kerüljön ki, vagy pedig szakadásra, személycserékre, s ezzel az egész vajdasági magyarság további megosztására kerül sor?Mi osztotta meg a VMDK vezetõségét? Vannak eltérõ platformok, vagy csak a politikai lépések megítélésében állt be a törés? Illetve: a szakadást - ha van már valóban szakadás - "a cél vagy az eszköz" idézte elõ? Melyik elképzelés számíthat nagyobb támogatásra, magyarán: milyenek az erõviszonyok a vezetõségben, a Tanácsban? Van-e valamilyen visszajelzés a helyi vezetõségektõl, a tagságtól? Egyáltalán tudnak-e róla? Van-e reagálás az anyaországból? Mert ott a vezetõség
ben tudnak róla. Miért emlegetik a pénzügyeket? Létezik-e alku a Miloeviæ-rezsimmel? S mindennek milyen kimenetele várható? Mit hozhat a tisztújító közgyûlés? Valamelyik áramlat felülkerekedését, kompromisszumot, õrségváltást a VMDK élén, vagy a szervezet (a politikai skálán is elhelyezhetõ) pártokra szakadását? Mindez egy szélesebb szövegkörnyezetben is elhelyezhetõ? A magyar politikai színtéren induló háború elõcsatározásaként? De még ezen túl is szélesíthetõ lenne? Záporozhatnak a kérdések, miután - az elsõ kézbõl való értesülés helyett - különféle variációk jelentek meg a VMDK-n belüli nagyméretû megoszlás okairól. Dr. Hódi Sándornak, a szervezet egyik alelnökének - akit az egyik "táborütõnek" tartanak - tettük fel a kérdést, hogyan látja õ a törést a VMDK vezetõségében, miben látja az okokat: mi történik a VMDK-ban, és mi lesz tovább? Az alábbiakban az övé a szó.
SORSFONTOSSÁGÚ KÖZGYÛLÉS
Március 27-e valószínûleg sorsformáló dátum lesz a vajdasági magyarság jövõje szempontjából. Ekkor kerül sor ugyanis négy év után a VMDK tisztújító közgyûlésére. A tisztújító közgyûlés kimenetele, az új vezetõség összetétele minden bizonnyal meghatározza, hogy milyen irányt vesz a VMDK politikai arculata, és hogy milyen távlatot kínál fel a vajdasági magyarság számára.
Ezen a közgyûlésen ugyanis számos más aktuális probléma megoldása mellett, mindenekelõtt átgondolásra és megválaszolásra vár a kérdés: a szûk pártoskodás vagy a vajdasági magyarság átfogóbb gondjait felvállaló szervezõdés az, ami nagyobb esélyt nyújt a megmaradásra.
KÉT KONCEPCIÓ
A VMDK-n belül a két koncepció csírái már kezdettõl fogva megvoltak. Voltak, akik - mindenekelõtt Ágoston András - kisebbségi esélyeinket illetõen egy magyar párt létrehozásához fûztek nagyobb reményeket, mások - köztük jómagam is - inkább a magyarság megszervezését és talpraállását tartottuk fontosabbnak. Végül is kompromisszumos megoldás született: a VMDK érdekszervezetnek nevezte magát, de az utóbbi idõben egyre inkább pártként funkcionált.
A pártjelleg erõsödésével nem tudtak megoldódni, sõt tovább mélyültek a magyarság meglévõ intézményei, szervezetei és a VMDK közötti feszültségek. Mint ahogy súlyos ellentétek merültek fel a VMDK és a vajdasági magyarság más önszervezõdési formái között is. Az elnökség egyes tagjai szerint u
gyanis mindazok a szervezetek, amelyek közvetve vagy közvetlenül a VMDK támogatásával jöttek létre, a VMDK-nak vannak alárendelve. A VMDK elnöksége önkényesen beleszólhat dolgaikba, leltárba veheti készleteiket, élszámoltathat velük, kisajátíthatja anyagi javaikat, menesztheti vezetõségüket, felfüggesztheti tevékenységüket és így tovább.
"SE NEM DEMOKRATIKUS, SE NEM KÖZÖSSÉG"
A pártoskodás sok minden mást is felszínre vetett. A VMDK-n belüli többféle eszmei irányzat között jelentõs hangsúlyeltolódás követk
ezett be. A pártsemlegesség már a múlté, melynek következtében veszélybe került az a kompromisszum, amely az autonómiáért való küzdelem érdekében összetartott bennünket. A rendszerváltás folyamatának lelassulása Közép- és Kelet-Európában, a baloldali visszarendezõdés illúziója Magyarországon, a kommunista hatalom megszilárdulása Szerbiában sokakat felbátorított, akik eddig a pártsemlegesség mögött meghúzták magukat.A VMDK vezetésén belüli baloldali frakció részérõl leplezetlenül megjelent a hatalom kisajátítása és a másként gondolkodókkal való leszámolásra irányuló törekvés. Módszerben nem válogatva, vádaskodással, rágalomhadjárattal próbálják félreállítani politikai ellenfeleiket. A szervezeti munka erõsítése, javítása, demokratizálása helyett a frakció m
agához ragadta az információközvetítés, a kapcsolattartás, a politikai döntéshozatal elõkészítésének jogkörét. Kierõszakolt testületi döntésekkel próbálják szentesíteni csoportérdekeiket, amelyek nagy veszélyt jelentenek a Közösségre nézve. Ennél is nagyobb gondot jelent az, hogy Ágoston András e csoport élén elérkezettnek látja az idõt a hatalommal való egyezkedésre, sõt kiegyezésre, ami veszélybe sodorja a vajdasági magyarság autonómiatörekvését.Sajnos az a helyzet, hogy a VMDK már csak a nevében azonos önmagával. Se nem demokratikus, se nem közösség többé. Átalakult párttá, kommunista párttá, akaratunk ellenére, szinte észrevétlenül. Hisszük azt, hogy nem végérvényesen.
EGYMÁSRA LESZÜNK UTALVA EZUTÁN IS
Hisszük azt, hogy a közgyûlésen a dolgok a helyükre kerülnek. Hogy a VMDK újra nyitott, demokratikus közösséggé fog válni amely hozzájárul a vajdasági magyarság megmaradásához és közösséggé szervezõdéséhez, amelyen belül mindenki megtalálja helyét a számára legmegfelelõbb szerepkörben.
Körülöttünk egymásr
a acsargó népek állnak szemben egymással. A veszély összehozott és összetartott bennünket. Egymásra leszünk utalva ezután is. A külsõ veszélyeztetettség ellenére azonban foglalkoznunk kell belsõ bajainkkal. Minthogy a magyar kisebbségek szerves részei a magyar nemzetnek, nem mellékes, hogy hogyan birkózunk meg ezekkel a gondokkal, hiszen a márciusi tisztújító közgyûlésünkön lényegében véve ugyanaz a kérdés vár eldöntésre, ami májusban a magyarországi választásokon: balra, jobbra vagy elõre.
